A völgy rövid története és nevének eredete 

Réges-régen a Szalajka-völgy egyáltalán nem a mai képét mutatta. Régészeti leletek bizonyítják, hogy a Bükk vidék és ez a különleges völgy már kétszázezer éve lakott. Az Istállós-kői-barlangban 44.000 éves kő- és csonteszközöket találtak, többek között a világ első nyílhegyét és a második fuvoláját. Most ennyire messzire ne menjünk vissza az időben, csak pár száz évet, amikor a területen még szerteágazó (faszénégetés, mészégetés, vaskohászat, üveggyártás és egyéb) ipari tevékenységet folytattak egészen a XX. század elejéig.

Mi az a hamuzsír?

A mai ember már nem igen tudja, hogy XVIII. században milyen értékes kincs volt a hamuzsír, ez volt akkoriban Magyarország fő exportcikke, Angliába és Franciaországba is szállították a Szilvásváradon készült, kiváló minőségű, erősen lúgos alapanyagot. Szappant már kétezer éve a kelták is készítettek hamuzsírból, de később, ahol nem volt szóda, ott az üveggyártás fontos alapanyaga is ez volt. Hajdanában a hamuzsírnak és a szódának még közös neve is volt, latinul Sal alcali, avagy szalalkáli (kálium-karbonát), innen ered a Szalajka-völgy elnevezés. Ha valaki jól megfigyeli a Gloriett-tisztás zöld gyepét, felfedezheti az itt élő és dolgozó mesterek házainak nyomait. Itt és a szomszédos Tótfalu-völgy 1913-ig fontos ipari központnak számított, voltak időszakok, amikor többen laktak itt, mint Miskolcon.

A hamuzsír előállítása a fa elégetésével kezdődik, ez régen lábon, aztán veremben vagy kemencében történt, a cél az volt, hogy minél tisztább hamut kapjanak, mert annál jobb lett a végtermék minősége. Sajnos, ez nálunk az erdők kíméletlen pusztításához vezetett, egy mázsa hamuzsírhoz egy kataszteri hold, azaz fél hektár fát kellett kivágni. Itt kell megemlíteni Leibundgut svájci professzor híres mondását: „Emberi kultúránk az erdő irtásával kezdődött és csak az erdő megvédésével maradhat fenn.”

A következő művelet a kilúgozás volt. A fahamut kettős fenekű üstben vagy kádban áztatták többször, amíg a negyedére esett össze, majd lepárolták és a kenőcsössé vált anyagot tovább szárítottak, izzították, kalcinálták és egy teljesen tiszta, fehér, kristályos szerkezetű port kaptak. A hamuzsír kálium-szulfátot, kálium-kloridot és szódát tartalmaz, erősen nedvszívó, lúgos hatású, ezért jól záródó hordókban vagy szurkozott ládákban hozták kereskedelmi forgalomba.

A hamuzsír előállításának munkálatairól és eszközeiről a Szilvásváradi Szabadtéri Erdei Múzeumban is találnak további információkat, a kiállítási tárgyak között láthatnak egy hamuzsírfőző üstöt is, közvetlenül az üveghuta mellett.


Fotó: Wikipédia

Források:
Dr. Kovács Jenő: Szalajka-völgyi erdei múzeum (Eger, 1982)
Dr. Szőkefalvi Nagy Zoltán: A hamuzsírfőzés régi magyar módja (1967)
Regős József (barlangi kutatásvezető)

Fotók:
Borító: Hamuzsírártató edények a Szilvásváradi Szabadtéri Erdei Múzeumban (Demeter Dénes)