A Szalajka-völgyből kelet felé kiágazó Tótfalusi-völgyön a sárga sávjelzést követjük eleinte a műúton. Az út jobb oldalán jó vizű kiépített forrást találunk, ez a Tótfalusi-forrás. Tőle 100 méterre elhagyjuk a műutat. Egy szép fekvésű tisztásra érünk két völgy találkozásánál. Egykor ezen a helyen állt a szlovák erdőmunkások kis települése a Tótfalu. A jelzés még egyszer keresztezi a műutat, majd egyre meredekebben kezd emelkedni. A szerpentinút egy nyeregbe érkezik.
Ez már a Gerenna-vár nyaka. Innen a lépcsővel megerősített sárga L jelzés vezet fel a várromhoz. A pici fennsíkszerű „várudvarba” felérve balra (nyugat) a torony kiemelkedéséről remek kilátás nyílik vissza a völgy felé. Innen láthatjuk környékünk másik várának, az Éleskő-várnak nehezen felismerhető romjait. A vár északkeleti sarkában az egykori épületek eltemetett maradványait láthatjuk, erősen pusztuló állapotban.
Visszafelé a nyeregig ugyanazon az úton megyünk, amin felfelé jöttünk, innen azonban a műúton balra, észak felé tovább a sárga + jelzést követve haladjunk. Ahol a műút élesen nyugat felé kanyarodik, ott egy kis parkolóhely van kialakítva és egy lépcső vezet lefelé. Érdemes lemenni, mert a sziklafal tetején lévő kilátóerkélyről a Leány-völgy mélységeibe és a szemben lévő Ölyves-kő ormaira is remek kilátás nyílik. Ritka tiszta időben innen a Magas Tátrát is jól lehet látni.
A műúton továbbmenve 2 km után választhatunk, hogy a jelzést tovább követve a Bérci úton visszatérünk Szilvásváradra a kastélyhoz, vagy a Kalapat nyugati végéig a műutat követjük és itt a Milleniumi kilátó alatt csatlakozunk a tanösvényhez, melyen a Szalajka-völgy bejáratához érkezünk.

A vár és Szilvásvárad történetéről itt olvashat bővebben.

A Gerennavár rövid történetét olvashatják és képeket is találnak a Várlexikon oldalán is.